2017. október 1.
XI. évfolyam 10 szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
A MEK-ről letölthető művek
Munkatársaink Honlapjai
Ajánlott Honlapok
fegyver az ölben, hóban és sárban,
borotvált fej és rohamsisak,
a bakancson egy mélyvörös folt van,
ellenség vére, itt ez a divat

tűzimádó üzérkedőknek
kényelme újra gyászt hoz és vért, 
halálos üzlet: vétke a gőgnek,
filléres nyomor a semmiért

tarajos szavakra elfagyott sóhaj,
már nem kap lángra a rőzsenyaláb,
szenved a társak ravatalánál,
a megnyomorított kesztyűs-báb

győztes és vesztes, mind átkozott szolga,
gyermekét veszti vagy asszonyát,
nincs különbség ezer év óta:
idióták  és ostobák

dicsőségre fekete csontváz,
azt mondanád, hogy ez „átok-bitang”
felelőtlen ki sorsot mér Rád:
egy rokonszenves férfihang

varjúk hadának halál a zsoldja,
az uszító kéz viszont tiszta marad,
a teremtőnek, ha humora lenne,
elvinné máris a zsírdaganat

tudod Géza, ma sincs ez másképp,
csalárdságnak zubbony a szó,
megírom Neked  viszonzásképp,
ma pont-ugyanaz a trombitaszó

emberi ösztön, zsiger és jellem:
pazarlás és tolakodás,
amit csak lehet, elad a szellem,
a történelem is csak szárnycsapkodás

egy éjszakára ugorj be hozzám,
megmutatnám, hogy most mi van,
a vörösborom…, nem olyan rossz ám,
hajnalig adnám – holtodiglan

egy éjszaka, Géza, a főnök, ha enged,
ha kimenőt adna egy éjre csupán,
mutatom Neked a mai trendet,
mi maradt itt a harcok után.

aztán visszaadlak, halott magadnak,
részegségre hajnali fény,
hogy túlvilágon érezd az ízét,
ilyen a földön az emberi lény.




Jóna Dávid
csak egy éjszakára
Gyóni Géza emlékére
Hol bonviván lehet egy molyrágta, vén róka,
operaénekes pedig a kottából prüszkölés,
ott krumplipüré-háború folyik éjjel-nappal,
gombócágyúk dörögnek, s folyik az idegölés.

Hol a menettérti vonatjegy sem végérvényes,
és az elárvult gyertyafény remegve kapitulál,
ott kezdődik a mindent elborító, Nagy Nihil:
Mert az őrület határainál még vámház sem áll.
.
M. Laurens
AZ ŐRÜLET HATÁRAINÁL...
Mit akarok? Mit is akartam...
Fejemet homokba kapartam,
vakon, süketen vártam, hittem,
életet adtam s lemerültem
a tudva-tudott semmibe.
Kinek van ekkora hite?!

Most már irigylem én a hangyát,
amely fürgén halad
poros úton s a föld alatt.
Nem gondol semmit, nem kérdi miért,
csak húzza-vonja a hatalmas morzsát,
s ezzel betölti sorsát.

Hiszi? Nincs is hite !
Tudja. De tudja-e ? Soha.
Annak a sorsa mostoha,
akiben megfordul az első kérdés,
amire válaszolni nem lehet,
mert nincs válasz,
mert nincs hit, nincs remény.
Csak út van: földön, föld alatt.
Csak cipeljük a szörnyű morzsát,
mi éppen utunkba akad.


Kamará Klára
Mint a hangya
Ne várd a kort, mikor sokat pihensz,
s nyugdíjasként ágyban délig heversz,
ha nem csörög rád korán a vekker,
akkor sem fogsz tovább aludni reggel.

Felkelsz hajnalban, dolgod nem leled,
csak tétován topogsz, teszel – veszel,
kutyát etetsz, kenyeret szelsz sután,
nem is vagy éhes, idődet töltöd csupán.

Mikor dolgoztál, hogy valaki lehess,
akkor nem hitted, leszel felesleges,
olyan hamis a vállveregetés,
és szólam a megérdemelt pihenés.

Azt hallod irigyeidtől gyakran,
minden bajuk a "nyuggerek" miatt van.
Munkában megőszülni magánügy.
Hogy előre fizettél? Az csak ürügy!

Azt nem érti meg az a sok ember,
akit munkája még minden nap terhel:
hasznosan élni, s alkotni fontos,
ettől vagy ember, bármilyen nehéz most.

Ne irigyeld a nyugdíjast pajtás,
már nem bírja, de hiányzik a hajtás,
te sem fogod mosolyogva tűrni,
ha akkor bárki koloncnak fog hívni.


Szeicz János
Ha már nem csörög korán a vekker
/In memoriam Utassy József/
.
Vazulként süketült nemzedéknek
hiába szól tisztán az ének...
.
Ebben az őszben is hazátlan
Élni ezer éves magányban
.
Útszéli keresztként, odvasodva
homlokon heggel, ordasodva
.
Ki feltámasztotta Lázár-országot,
De benne szögesdrót, lövészárkok
.
Öreglegény Halál-asszonyával
Bokázik nyűtt báli maskarában
.
Ajkán fáradt virág az ének,
Álmai gyertyája csonkig leégett
.
Szeme a kék ég arcába bámul,
Alatta a föld is görcsbe rándul
.
Szökni, elvinni a szót: a drágát,
A védtelent, a gyönyörűt, az árvát.
.
Kivégezték a napvilágot
Faragják már a fát az ácsok.
.

Soós József
FÁRADT VIRÁG AZ ÉNEK
Baranyi Ferenc
Kire? Mire?
„…a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen
hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé.”
(Máté evangéliuma, V.36)

Esküdj az anyád emlékére?
Régen halott: Már neki mindegy.

A gyerekeid életére?
Szétszéledtek. Rád csak legyintenek.

Ki az, aki még hederít rád?
Ki vállal érted kezességet?

Kire esküdj, hogy mentsd az irhád,
ha méricskél a végítélet?

Marad a fej, noha valóban
az ősz haj, sötét haj: adott.

Ám ha szabad gondolatod van:
az tiéd.
Kockáztathatod.

Klott gatyában szaladgáló,
mezítlábas gyerekkor indult útnak valamikor
a kert végében álló göcsörtös ág-bogas, öreg birsalmafák alól,
s rohant az ismeretlenbe átgázolva az óvatosságra intő tanácsokon,
nem nézve az intelmeket az árokszélre ültetett tiltó táblákon,
csak szaladt az ismeretlenbe caplatva a futó zápor verte sarat,
nem hallva a bölcs öregség által irigyen megfogalmazott tanácsokat.

Elrohant az élet.
Kipusztultak a birsalmafák, dudva verte fel a virágzó kertet,
felült az idő egy korhadt ágra, nem szól, némán méreget,
nem firtatja, mit tettél és miért, szitkot sem szór rád. Minek?
Megállsz, pőrén várod az őszi hideg esőket, a fagyott telet,
a klottgatyád is szétszakad, életed is elmarad, ennyire telt.

Tiszai P. Imre
Mezítlábas gyerekkor
Azt kutatom: a szavak belsejében
mily szó rejtőzik a titkos sötétben,
halott-közelbe bezárt végtelennel
mily szó vitázik, sír, könyörög: menj el!,
mily szó kacag fel könnyező szavakban,
s mint álmodik pirosló pillanatban
más életből jött szó piros világa,
s milyen csillagot csillogtat az álma.

Azt kutatom: belsejében a fénynek
milyen virágok, illat-testek égnek,
a Szépség miért lobban el hiába,
s ha csukódik fehér hószem s a drága
Tündér kigyúlt szárnyának árnya megnő,
mért nem sikolt a léten túli erdő.

Azt kutatom: a lélek belsejében
miért marad a Gondolat szegényen,
elhagyottan, s csak néz, néz bús-magába,
mért nincs hajléka, Tett-vetette ágya,
a trónon miért csak oktalan ok van,
miért hisznek glóriás hazugokban,
miért tapsolnak rút, tolvaj kezeknek,
s a bűnösnek, ha szétoszt földi szennyet,

miért rossz múlt győz fátyolos szemekben,
miért hal meg a Lélek mérgezetten.

Lelkes Miklós
Azt kutatom...
Kő-Szabó Imre
Vécés Pisti
Ha én szeretek – mindhalálig.
Akik azt mondták, hogy szeretnek,
bajban elpártoltak egy szálig,
s okát találták mindig ennek.

Fekete massza a csalódás
lelkemben, eltakarva hordom.
Mosoly, gyöngédség – csalfa póráz;
az elesettség piszka kordon.

Ki bukva nem bízik magában,
feltámad még vagy félretolják.
Ilyenek vagyunk általában,
ha nincs egész, kérjük a morzsát.

Kevés, ki lelkét adva áldoz,
mással saját hitét emelve,
valós veszélynél is kiáltoz,
s kész védőn, óvón drága tettre.


Asperján György
Ha én szeretek…
Ez egy piac. Olyan piac, amilyen az ország több városában van, standokkal, elárusító helyekkel, szabad asztalokkal. A szélein üzletek, ahová be lehet menni, vásárolni, húsárut, kenyeret, virágot, mezőgazdasági eszközöket, savanyú káposztát. A sorban ezen a soron, pont a sarokban van egy nyilvános vécé, mellette jobbra egy kiskocsma, balra egy lángos sütő. Logikusan az étkezés, ivás után biztosan a legcélszerűbb, legaktuálisabb hely egy vécé.
......
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
4. oldal
elfeledettek
5. oldal
gondolatok
A. Túri Zsuzsa: Pesti srácok
Albert Lőrinc Márton: Október
Bodó Csiba Gizella: Megmarad
Bokros Márta: Introvertált
Debreczeny György:
zsebkendőnkkel integetünk
Fetykó Judit: Lakásfelújítás
Fövényi Sándor: Minden szombaton
Hajdu György: Ősz
Király Gábor: A vasárnaptörmelékek
Kolev András: Eső után
Koosán Ildikó: La Serenissima Venezia
Lehoczki Károly:
Szelfi Kreuzbergből patkánnyal
Mándy Gábor:
Ha Magyarország csődbe megy
Molnár Jolán: Monitor-love
Nagy Antal Róbert: Lelkileg ismer
Németh Tibor: Szőlőhegyen
Nógrádi Gábor: Az elefánt
Péter Erika: Októberi fényben
Pethes Mária: Csillagtörmelék
Rada Gyula: Fesztivál
Szegő Judit: Tövismadár voltam
Thamássy Nagy Géza: Válladra hajtom
Végh Sándor: Ikerversek 1.

Köves József
rovata
Gábor Andor
versek
Asperján György
rovata
HAYDN
Scherzando & Natturni
III. Adagio